Jelen írásom elején leszögezném, hogy amit ebben a témában közzé teszek most, az kizárólagosan a saját gondolataim tükrözi. Ami azt jelenti: lehet az, hogy teljesen rosszul gondolom, de nyilván az az érzésem, hogy nem állok messze az igazságtól.
A címben feltett kérdésnek a megválaszolásához nézzük meg milyen gondolat vezetett engem idáig. Észrevettem ugyanis, hogy azok a műszaki cikkek, amiket 20-30, vagy még több éve gyártottak, azok kevés kivétellel mai napig használhatóak. A kivétel nagy százalékát az adja, amikor nem megfelelő "bánásmóddal" használták eme cikkeket. Manapság az elmúlt 10 évben gyártott cikkek igen nagy százaléka már vagy tönkrement, vagy nemsokára tönkre fog menni. Véleményem szerint a két különböző kor két különböző helyzete, felfogása és főleg gazdasági szempontjai a magyarázat eme jelenségre. Csak gondoljunk bele:
20-30 évvel ezelőtt, amit gyártottak, azt úgy tervezték, hogy még nagyon sokáig használható legyen, hiszen az volt a fő szempont, hogy lehetőleg minél többen részesülhessenek eme eszközök csodájában(szerintem). Ám mivel hatalmas volt az igény, de az előállítás hosszadalmasabb is volt(részint a nem megfelelő számú és nem megfelelően képzett munkaerő miatt), ezért tartósnak kellett lennie az elkészült árucikknek.
Ezzel szemben "beszivárgott" az életünkbe a fogyasztói társadalom csodája annak minden előnyével és hátrányával. Ugyanis ha mostanság most is olyan termékek látnának napvilágot, mint 20-30 éve, akkor eltelítődne a piac. Nem, vagy alig lenne olyan, akinek új termékre, eszközre lenne szüksége. Ez azzal járna, hogyha nem lehet eladni valamit, akkor tönkremegy a gyártó(hacsak nem talál ki valami egészen új profilt, ami nem valószínű). Ha tönkremegy a gyártó, akkor még mielőtt tönkremegy, elküldi a dolgozókat, mert nincs munka számukra. Ha a dolgozók nem tudnak elmenni sehova dolgozni(hiszen ebben a helyzetben máshol sem tudnának munkát adni senkinek), akkor nem lesz pénzük, talán csak a létfenntartás minimális szintején való vegetálásra. Tehát nem lenne fogyasztó, aki megveszi a bármilyen terméket, hiszen 1: nincs rá pénze és 2: már esetlegesen régen bezárta kapuit, aki valamikor gyártott... Hozzátenném: szerintem ma is tudnának csinálni bármilyen terméket úgy, hogy működjön évtizedeknél is tovább, de mint írtam feljebb, ez jól megfontolt üzleti érdek mentén gondolkodva olyan opció, ami nem megengedhető egy magára valamit adó cég számára.
Ez egy akár ördögi körnek is nevezhető jelenség. Mert csak akkor lehet eladni valamit is, ha van rá fizetőképes kereslet. (a fizetőképes szón a hangsúly) Fizetőképes kereslet úgy generálódik, ha van egy olyan hely, ahol a fogyasztó adott időpillanatban éppen dolgozó és adott egységenként kap olyan eszközt, amivel fizetni bír ahol éppen neki tetszik. Ehhez az kell, hogy a termelt cikk, áru, műszaki eszköz (vagy éppen mikka-makka bajsza ha úgy tetszik) lehetőleg a jótállás lejárta után hibásodjon meg úgy, hogy javíthatatlan legyen, vagy olyan módon lehessen csak javítani, hogy a szükséges javítási költség többe kerüljön, mintha újat venne a vásárló.
Egy szó mint száz, a végső konklúzióm az lenne, hogy maradt kettő választásunk (legalábbis pillanatnyilag ennyi, szerintem egy 10-20 év múlva már csak a második verzió marad) 1: veszünk, ha hozzá tudunk jutni régebbi gyártású cikkeket, ha elromlik megjavítjuk ha tudjuk és 2: veszünk újat és beletörődünk, hogy pár év múlva biztos ismét vennünk kell másikat...
