Tanulságos volt az elmúlt napok, hetek tapasztalata számomra. Na nem mintha tudatos lett volna az egész, de pár dolog külön-külön is, meg együtt is, összességében is arra késztet, hogy pár gondolat erejéig foglalkozzam eme témával. Tudni kell rólam, hogy évek óta nyúzok egy simson márkanevű kismotort. Jó szolgálatot tett nekem az évek során, de nem ez a lényeg. Amin el kellett gondolkodjak az az, (hogy így utólag rádöbbenve) már ebben időszakban is rengeteg olyan élményem volt, ami hajmeresztő. Na nem azért, mert "vadultam" volna. Nem vadultam, most sem teszem, meg nem is fogok a jövőben sem, erre most leteszem a nagyesküt.

Akkor kezdtem meglátni és foglalkozni az egész közlekedési helyzettel, amikor elkezdtem a személyautó jogosítványhoz szükséges iskolát. Már egészen "zsenge" tanulóként láttam "érdekességeket". Viszont mióta birtokába kerültem ennek a számomra nagyon fontos engedélyező iratnak, hát bizony én nem értek sok mindent. Egy nagyon kedves barátom szavaival élve: -nem fér a fejembe, pedig van hely benne bőven!-

Ez az egész dolog pár napja csapódott le bennem. Akkor, amikor egy súlyos baleset történt lakóhelyemtől nem messze, egy kereszteződésben, melyben egy stop feliratú tábla figyelmen kívül hagyása is szerepet játszott.(vagy játszhatott. Itt pillanatnyilag még nem dőlt el, hogy valóban ez volt-e az ok) A közösségi oldalakon persze mindjárt jöttek a különböző hozzászólások, amikben kérik a körforgalom építését ezen a helyen. Meg persze azok, akik említik, hogy nem biztos, hogy ezen múlt a dolog. Szerény véleményem szerint az utóbbi tábornak van valamilyen szinten igaza. Miért is? Azért, mert (hangsúlyoznám:) tisztelet a kivételnek bizony úgy közlekedünk, hogy nem figyelünk másokra, táblákra meg pláne. Hiszen ki volt az a hülye, aki iderakott egy nyolcszögletű táblát? Álljon meg más! Nekem sürgős dolgom van! Hát nem látjátok? Fontos mennem!

Ezt személyes tapasztalatom mondatja velem. Volt már nem kevés alkalommal, hogy pöfögök szépen a kis 22 éves alkalmatosságommal (itt nem tudom írhatok-e márkát? /az előző márkát már nem gyártják, ezért írtam le, de ezt gyártják, ezért a bizonytalanság/) a megengedett 90 határa körül, amikor is látom a visszapillantóban, hogy valaki jön ám mögöttem, mint a borulás és az is látszik, hogy nem fog lassítani. De közben döbbenten látom, hogy bizony szemből is jön valaki, aki megítélésem szerint hasonló sebességgel halad, mint én és joggal feltételezheti, hogy az aki mögöttem jön az bizony nem fog előzni. Milyen kis naivak vagyunk mi kis "mazsolák", akik itt "csak" 90-nel poroszkálunk? Persze, hogy beelőz! Persze, hogy megítélésem szerint minimum 150-nel! Érzik rajta, hogy neki fontos mennie, muszály ilyen tempót diktálnia, hiszen fontos! Az, hogy mindeközben van két olyan kis "prücsök" az úton, akinek az ő fotossága miatt tövig kell nyomnia a féket, hogy átférjen az mellékes, sőt! Ez teljesen természetes. Hiszen hogy is gondolhatna bárki is mást, mint azt, hogy ott neki el KELL menni! Persze gondolom "fontos" lehet az a tény, hogy a kényszerűen fékező két kis "mazsola" járművének összesített pénzbeli értéke sem közelítette meg a nagyon "dinamikusan" közlekedő egyén járművének értékének még a töredékét sem.

Szerintem itt van a baj gyökere. Azért, mert drága, erős motorú autó van alatta, ez a tény mindjárt "felülírja" az egyéb elhanyagolható szabályokat. Az olyanokat, mint például: sebességkorlátozás, elsőbbségadás, a másik közlekedőre való odafigyelés, meg hasonlók.

Tulajdonképpen ez a fajta gondolkodás ami elgondolkodtató. Mert vannak olyanok (szerencsére) szép számban, akik legalább igyekeznek a fontos szabályokat betartani, mivel nem akarnak sem balesetet okozni, sem elszenvedni. Persze ettől függetlenül egy rossz döntés is balesethez vezethet, aminek sokrétű oka lehet. Például munkahelyi, családi gondok, amik megtörik a figyelmet. Vagy az időjárás megviseli az embert, lassul a reflex, aztán későn látja meg a bajt. De sorolhatnám, meg persze ezek bármilyen kombinációja halmozhatja is a gondot. Itt megjegyezném, hogy van olyan ismerősöm, aki hosszabb útra akart menni, de már az elindulás után tapasztalta, hogy "valami nincs rendjén". Fogta magát, visszafordult, letette a járművét, átszervezte a dolgát, és máskor járta le a lejárni szükséges dolgát. Lehet így is. Persze lehet máshogy.

Ezekután gondoljunk csak bele egy pillanatra: van az úton egy senkire, semmire nem figyelő "ki ha nem én" típusú (fokozó tényezőként több 10 milliós értékű járgánnyal rendelkező) munkahelyi, családi gondokkal és a hőség átkaival küszködő vezető... Eléggé megjósolhatóak a következmények. "Szerencsés" esetben kirobog valamelyik kanyarból és nekihajt egy fának, vagy szalagkorlátnak, vagy hasonló. De mi van, ha útjába akad egy másik valaki, aki próbál szabályosan közlekedni? Sokan tudják a választ: általában a szabálykövető húzza a rövidebbet: nagy részük ott marad az út szélén, marad utánuk egy gyászoló család, talán egész kicsi kis gyerekek.... Közben a bajt okozó kiszáll pár karcolással és nem érti miért ment belé az az "állat"... Abba már viszont bele sem merek gondolni, hogy mi lenne az eredménye annak, ha példának okáért kettő ilyen "kaliberű" szabályt nem ismerő összeakadna valahol az úton, mondjuk éppen 160-nal kocsikázva?.......